A felületképzés a felület vizsgálatával kezdődik. Ez történhet a szemrevételezés, a mérés és/vagy a feltárás módszerével, tehát megnézzük a festeni, mázolni vagy tapétázni kívánt felületet, fizikai úton (dörzsölés, kaparás) és kémiai úton (savasság, lúgosság pH-érték meghatározás) vizsgáljuk tulajdonságait, mérhetjük a nedvesség, páratartalom, szívóképesség, vezető- vagy szigetelőképesség nagyságát a pontosság és a dokumentálhatóság érdekében műszerek alkalmazásával is.
A falfelületek elhelyezkedésük szerint kültéri vagy beltéri lehet. A kültéri hatások az UV-sugárzás, csapó esők, negatív hőmérséklet, szélterhelés és egyéb igénybevétel miatt nagyobb igénybevételt gyakorolnak a bevonatra, ezért azok költségesebbek, technológiájuk más lépésekből állhatnak. A kültéri festékek beltéren alkalmazhatók, de a beltériek kültéren nem.
Hordozóképes az alapfelület, ha alkalmas az arra tervezet bevonat fogadására. Egy bevonatrendszer alapozó, közbenső és átvonó rétegből áll, feladata a tapadás elősegítése, korrózió védelme, egyenletes, sima felület biztosítása, védelem, díszítés, esztétikai követelménynek való megfelelés. Írásos szakmai véleményben rögzíthetjük a megrendelő nevét, elérhetőségét, munka beazonosíthatóságát, méreteit (felmérési napló, tervrajz) állapotvizsgálat, majd célszerű technológiai sorrend felállítása.
A felületvizsgálat során szemrevételezéssel, kaparással, nedvesítéssel, műszerekkel megállapításra kerültek az alapfelület hibái, a külső okok felderítése és megszüntetése után technológiai sorrendet állítok fel, azaz meghatározom, hogy mit kell elvégezni. Az impregnálás beeresztést, átitatást jelent. Feladata az alapfelületbe való beszívódás a kapillárisokon keresztül, és ott az alkotókat egymáshoz kötni, ezáltal az alapfelület szívóképességének csökkentése, kiegyenlítése.
Filmképződés az alapfelületen nem jöhet létre, a felesleges impregnálószert el kell távolítani még nedves állapotában. Az alapozás, felületmegerősítés mindig az alapfelület kötőanyagához igazodik, a bevonat kötőanyaga biztosítja a kellő tapadást. Pl.: lenolaj, félolaj, híg tejmész, híg ragasztóoldat, híg falfix. Felületerősítés alatt, a fogadófelületet hordozóképességének erősítését értjük, tapadásjavító szerekkel végezzük, erős filmet képezve. Pl.: Binder tapadóhíd. Az alapozószert a bedörzsölés érdekében ecsettel kell felhordani a jobb tapadás érdekében. A felhordás szabálya az élképzés (snájdolás), felhordás hosszlanti irányban, elkeresztezés, végül kihúzás a keresztezésre merőlegesen.
A bevonatnak megfolyás és kihagyásmentesnek kell lennie. Az alapozószer az alapfelületet erősíti, védi a korróziótól, tapadást biztosít a következő réteg számára. A színezőanyagok felhasználási terület szerint: pl. fal-, homlokzat-, olaj- és zománcfestékek stb. pigmentjei; eredetük, vegyi felépítésük alapján: pl. ásványi, mesterséges, szervetlen, szerves (vegyi), növényi, állati és egyéb eredetű pigmentek; színárnyalatuk szerint: pl. semleges fehér, fekete, szürke, azaz színjelleg nélküli és tarka, azaz színjelleggel rendelkező, kék, zöld, sárga stb. színezőpigmentek; fedő- és színezőképesség (színezőerő) szempontjából: nagy- ill. közepes fedőképességű vagy nem fedő, azaz lazúr (áttetsző festékréteg képzésére alkalmas) pigmentek, ill. nagy, közepes és gyenge színezőképességű sajátságos viselkedés alapján: pl. világító lumineszkáló, foszforeszkáló), hőjelző (termokolor), gombaölő (fungicid), rozsdásodásgátló stb. pigmentek.
A pigmentek vagy színtestek azok a vízben, szerves oldószerekben, kötőanyagokban oldhatatlan, finomszemcsézetű, por alakú, jellemző saját színárnyalatú és meghatározott tulajdonságú anyagok, amelyek kötőanyaggal rögzítve színes felületek képzésére alkalmasak. A színezőpigmentek nem tartalmazhatnak zavaró, idegen mechanikai szennyeződéseket (pl. papír-, rozsda-, reve-, kődarabok stb.), összeállott csomókat stb.
A színezőpigment (a vegyileg kötött hidrát- vagy kristályvízen kívül) nem tartalmazhat a vonatkozó szabványokban engedélyezett, általában 0,3-3,0% feletti nedvességet, nem fordulhatnak elő olyan színárnyalati és egyéb minőségi ingadozások, amelyek bármilyen vonatkozásban zavaró hatásúak lehetnének. A színező erő: A pigmenteknek az a jellemző sajátossága, hogy milyen mértékben képesek az összehasonlítás alapját képező titándioxid (amerikai fehér) eredeti színárnyalatát megváltoztatni. A színtartósság: közvetlen napsugárzás hatásának kitett igénybevétel mellett (pl. homlokzatok), a pigmentek színüket ne veszítsék el, azaz ne fakuljanak ki.
Az összeférhetőség: ugyanazon rendeltetési, ill. felhasználási célra forgalomba hozott színezőpigmentek (pl. beltéri falfestési munkák pigmentjei, cementpigmentek, homlokzatfestési célra alkalmas színezőpigmentek stb.) egymással, a fizikai színkeverés törvényszerűségei alapján, összekeverhetők legyenek, azaz egymásra káros vegyi hatást ne gyakoroljanak. A speciális színezőanyagok közzé a színváltó pigmentek, világító pigmentek, gombásodást gátló pigmentek, saválló, lúgálló, fényálló, hőálló, korróziógátló pigmentek tartoznak.